Mindenkinek laknia kell valahol. Van akinek van igénye rá, van akinek meg mindegy, csak tető legyen a feje felett. Mindegyik ház más és más, alakra, típusra, méretre. Minden korban változnak és annyi mindentől dologtól, helyzettől, időtől függenek. Mégis amiből és ahogyan készül az nem mindegy.
Az sem hogy ki készíti, építi meg. Talán ez a legbefolyásolóbb tényező. Mindazon szereplők akik részt vesznek benne, és amit hozzá adnak, fontos lehet. Tudást, múltbéli emlékeket, gyakorlatot, kapcsolatot, vagy egyszerűen csak magukat ..?
Minden nap lakni kell valahol.
Csak nem mindegy miben és hogyan.
Építkezünk. Ősidők óta folyton folyvást építkezünk, mert hát lakni kell valahol, akár a híd alatt, cellában, könyvtárban vagy a munkahelyen, netán lakásban. De mégis kell egy hely ami a miénk. Gyarlóságunk tárgyiasult formája, a birtoklási mániánk non plusz ultrája, a saját lakás, kégli, ház,… na meg a telek.
Építkezünk, magunknak… meg másoknak.
Három féle az ember.
Az ősi bölcsesség igazságosztói híres mondása szerint: az elsőt építsd az ellenségednek, a másikat a barátodnak, míg a harmadik legyen a tiéd.
Sok ellenség van, barát is kevesebb.
Sokáig azon gondolkoztam, hogy hogyan is írjam meg ezt a könyvet erről a nagyon sajátos világról. A jó lakni vagy jól lakni elve szerint éltem az életem ebben a közegben. Közel 20 évet. Kivonultam, és miközben leperegtek fiatalkori virágszirmaim, szemlélődtem, anyagot és információkat gyűjtöttem, mégis továbbra is a rabja maradtam.
Ez egy könnyed lélegzetű átfogó mű, mint maguk az életben lejátszódó cselekmények . Ebben a zárt világban is ugyan olyan lazán mennek végbe ezek a dolgok, mint ahogy reggel fogat mosunk… Természetesen.
Egy ideig azt hittem, hogy csak én találom ki groteszknek tűnő meséket, de az élet minden nap produkál újabb és újabb meglepetéseket, melyek mesébe illőek. Nem hinném, ha nem látnám, nem tapasztalnám. A mese helyszíneihez nem is kell elutaznunk az Óperencián vagy az üveghegyen túlra, csak szép kishazánkba, annak is rejtett zugaiba…. ott ahol Béla bá’ alapot túr, falaz, villanyt szerelt, csomót köt a slagra, tetőt fed vagy éppen vakol, díszít.
Filozofálgat az élet nagy dolgain. Nincs egyedül, temérdek statiszta veszi körül. Mindenki hozzá akar tartozni…építi a jövőt, miközben néha a múltba vész, és mégis egyedül küzd ezzel a fene nagy építőipari szörnyeteggel, anyázva, siratva, pénz nélkül… és tartozik az uzsorásnak, a banknak meg a csaposnak. Mégis holnap újra nekilát, építkezik, vakol, fest, barkácsol vagy épp tuningol.
Rég óta, tán idejét se tudja, de szorgosan kóklerkedik….
