Kedves Olvasó!/Tisztelt Megrendelő! .
Kedves olvasó/megrendelő, ezúton tudatom veled, hogy ez egy mesekönyv, azaz csak a karikás tizennyóc felettiek részére. Sokáig azon töprengtem, hogy valóban helytálló vagy sértő –e a cím. Szerintem egyszerűen csak mókás. Persze ha ki nevet a végén-t játszunk az esetek többségében ez a véres, koszos valóság. Lehetett volna a címe a „Szarból várat”, vagy a „Hogyan szarjuk el az életünket” de hát- mindenkinek laknia kell valahol. A valahol-t jobb kifejezésnek találnám, de a lényeg az, hogy a lakni, a lakhatás csak fantazmagória. Mint ez az egész kis szösszenet, esszé vagy irka - firkritika.* Eszemben sincs senkit megbántani ezekkel a sorokkal és előre is Elnézést kérek azoktól akik ismerős mozzanatot látnak megbújni a sorok között. Kissé cirónikus,* de ez az igazság, a lepellehullató mozdulat. Hogy a vizuális média elhíresült szlogenjével, védelmi mechanikumával* éljek szó szerint, akkor azt mondanám, hogy: a könyvben szereplők és a helyszínek, mozdulatok és illatok csak a képzelet szüleményei. Aki bármiféle hasonlóságot vél felfedezni, vagy önmagát látja jó vagy rossz színbe feltüntetni az csak a véletlen műve. Egyszerűen az élet lecsupaszított, mezítelen valósága. „Kinek nem inge nem veszi magára!” Kedves barátom / mert van ilyen / úgy határozta meg, hogy aki magáról olvas és látni véli benne az igazságot, - ahogyan a gonosz mostoha a tükrében-, az csak saját maga képét látja benne. Mert hát ez egy varázstükör, nem tud se mutogatni, sem a világba kiordítani, hogy nézzétek Ő az. Egyébként a panaszkönyv a könyv végén van, bele lehet írni / úgyis a tiéd lesz / a többit pedig a felügyeleti szervekre bízzuk.
Ez a valóságsó a sava borsa az egész építő jelennek. A benne rejlő kis töredékek és jelenetek végig kísérnek egy építkezést - ától cettig. / megjegyzésként csak annyit, hogy az enyémet is ! Kábé 20 éve! / Eligazításként annyit jegyeznék meg, hogy a gyűjtő fejezetek alfejezetei, a kibontakozás tényét tárják fel, ahol a párbeszédek nem mindig emberiek, olykor – olykor szelíden magában forrongó vulkánkitörés utáni hullaszag érzetét keltik. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, nem Agatha Christhies fordulatok jellemzik a néhol már már vonal egyszerűségű szituációkat.
Sokan megkérdezhetnék, / meg is kérdezik / hogy miért írok én ilyeneket, meg miért tegeződünk, meg hogyan merem kritizálni ezeket a szakmákat, meg egyébként is ki vagyok én, meg miegymás. Igaz, hogy nagy fikagyáros hírében állok, de csak azt minősítem amit magam is meg tudok oldani vagy tudok rá kielégítő választ adni, esetleg megoldom a fennálló problémát. Azon „szerencsések” egyike vagyok aki végigjártam eme rögös utat és a mai napig is ebben a műfajban alkotok. Mindezt úgy, hogy nincs sárga flepnim, sem bérelt szobám Napóleon mellett. Bizony párszor közel álltam ahhoz, hogy önnön kezemmel vetek véget hitványnak tűnő életemnek vagy éppen a homokkupac tetején állót csapom agyon a szívlapáttal,- azonban mégis ember maradtam….
Azon tűnődtem, miközben a vázlatot készítettem, hogy ebből az igazán hónaljszagú történetből, miért nem csináltak már filmet az amcsik. Tuti hálivudi történet. Persze a rendező személyén elgondolkoznék, hogy kinek kellene megrendeznie a filmet. Ha rám bíznák akkor nem lenne rendező: azaz az Építő Élet. Tarantínó vagy Woody sem csinálná különbül! Elképzeltem ahogy Béla’ báékat beszalajtják a studijóba. No lenne csuda három nap alatt – Déva vára. Egyébként még ezen a címen is gondolkodtam a sok egyéb mellett, mint Pató Pálék, Mekk Elekék és a többi, sajnos mind foglalt volt. A mázlisták….
A neveknek jelentésük van, morfológiai képet vizualizálnak elénk. Szerintem minden szakmabélinek van jellegzetesen karakteres neve. Ezzel nem viccelek, azért is használok általában egy nevet és időnként be-be csempészek egy két fantázianevet a humor kedvéért.
Ezek után az a kérdés, hogy kinek is szól ez a könyvecske, mesekönyv, képeskönyv, használati útmutató, bulvárkönyv vagy tűzrevaló. Mivel igazán nem lehet besorolni, kategorizálni, ajánlom mindazoknak akik még nem, vagy aki már gondolják, vagy akik már igen, vagy akik túl vannak már rajta…
KINEK NEM INGE ….
Ezennel cáfolok minden vádat, miszerint mindennek köze lenne a valósághoz! Már csak azért is írom mindezt ide, ilyen nyomatékosan, hogy mentsem az irhámat. Még a könyv elején ez nem derül ki, de szeretném kiemelni, hogy ez a történet az elejétől a végéig a komédiázó fantáziám műve, s kéretik nem komolyan, szívre, pacemakerre venni. Azonban ha bárki bárminemű egyezést vélne felfedezni a mai való világból, az keresse fel orvosát, gyógyszerészét, pszichológusát, kisállattenyésztőjét, hogy segítséget kérjen kimászni ebből a mátrixból. Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy ez a mű sem nem izgatás sem pedig lázítás, és ezen irományon keresztül sem áll szándékomban ítéletet mondani, senkiről. Miszerint ez csak a feljebbvaló, vagy csak is a szakmai céhek résztvevőinek joga. , ( ez nem vonatkozik a az irigyekre és a kritikusokra … ) Szóval – mielőtt bárki is megbántódna e fricska miatt – ne feledje, még az Istennek is van humorérzéke, mivel ékes bizonyítéka hogy megteremté az embert….
p.s: Megjegyzem, igen nagyra becsülöm az emberi fajt és nem állt szándékomban ezt a földi teremtményt megbántani, és így ezúton kérek még egyszer elnézést az állatvédőktől ….
